MŰKÖDÉSI ELV

A többtenegelyes aprító (sredder) működési elve

Egy daráló-aprító elvárt legfőbb tulajdonsága az erőteljesség és megbízhatóság. E tulajdonságoknak kell érvényesülniük minden alkatrész esetében a betöltőnyílástól a aprítóegységen (sredderen) keresztül a kitárolásig.

A berendezés egy adagoló egységből, leggyakrabban egy egyszerű betöltőgaratból (1) áll. A betöltőnyílás feladata, hogy felügyelet nélkül is a legegyszerűbb módon biztosítsa az alapanyag elakadásmentes továbbítását az aprítótérbe (2). A rendszer lelkét a speciálisan élezett és edzett karmos kialakítású tárcsák (3) képezik. A karmok szerepe, hogy megakasszák és a kettő vagy több tengelyen elhelyezett egymásba forgó vágótárcsák (4) közé továbbítsák a feldolgozásra szánt anyagot. Az aprítási műveletet az egymásba forduló, szintén karmos kialakítású, speciális vágótárcsák végzik. Az aprítóegységet általában váltóáramú asszinkron motorhoz kapcsolt hajtómű forgatja, így adva át az aprításhoz szükséges erőt.  Túladagolás vagy az alapanyag megszorulásából eredő túlterheltség esetén a berendezés ideiglenesen visszafelé forogva akadályozza meg túlterhelést, illetve a berendezés esetleges károsodását.

A nagyobb aprított darabokat a karmos tárcsák mindaddig visszaforgatják az aprítótárcsák közé, míg az el nem éri a rostély furatainak méretét. Az anyag - a kívánt méret elérése után - egy perforált rostélyon (5) keresztül jut tovább.
A sredder működési elve végtelenül egyszerű, mégis rendkívül hatékony. A két- vagy négytengelyes darálók legnagyobb előnyeként a vágótárcsák lassú forgási sebességével párosuló kimagasló feldolgozási kapacitást említhetjük. A hagyományos darálókkal szemben a vágási nyomaték fordítottan arányos a tengelyek forgási sebességével. Ezek a jellemzők teszik a sreddert páratlanul energiahatékonnyá, termelékennyé és igazán halk (akár 60 decibel alatti zajkibocsátású) aprítógéppé.